Hát na... holnap nem lesz suli szerencsére ezért megyek nyiregyre (H) jólesz (remélem :D)
Maaa ááá durva volt :d MSN-en az egyik barátnőmmel Regivel beszélgettem. Hihetetlen, mennyi hülyeséget tudunk összehordani de komolyan. Lányomnak fogadtam őt :D igaz, még személyesen nem volt alkalmunk találkozni (amit sürgősen pótolni kell! és pótolva is lesz!). Bírom a csajt :)) Facebookon is állandóan megnevettet, ami annyira jó. Kevesen tudják ezt megtenni velem :)
Néhanap olyan rosszul érzem magam. Nem tudom, miért, csak úgy rám szokott törni egy olyan melankólikus hullám. Olyankor legszívesebben összegömbölyödnék az ágyon és csak mrednék a semmibe. Csak nálam van ilyesmi, vagy másokkal is előfordult már? Fogalmam sincs.
Pár nappal ezelőtt a mamám háza előtti részt csinálgattuk anyukámmal. Még mindig nehezen dolgoztam fel az elvesztését. (Nem is volt igazi nagymamám, de számomra ő pótolhatatlan lesz örökké.) Majdnem sírtam is... Most tök hülyén érzem magam. Gyengének, aki bármikor képes sírni. De én nem AKAROK ilyen lenni! Régebben mintha jobban bírtam volna a gyűrődést. Lehet a korral jár, hogy elpuhulok.... de ez van. Ellene nem tehetek. Szeretnék, de nem megy.
Öh most valahogy nem érdekel az egész jövőm. Nem érdekel hogy mi lesz velem a gimiben, nem érdekel, hogy mi lesz azután. Egyszerre minden olyan távolinak tűnik. Viszont a jelenben sem tudok élni. Mit tegyek? Mutassam a világnak egy olyan arcot, ami mindenen képes nevetni és fittyet hány mások gonoszkodására; vagy pedig legyek önmagam, aki... aki mindezek majdhogynem ellentéte?
Sok megválaszolatlan kérdésem van, amit még meg kell beszélnem magammal. Mert csak én értem meg úgy igazán mit akarok, ki akarok lenni majd...
